Régóta él az emberben a csábítás, hogy fogja a sátorfáját és elmenjen. Messzire. Lehet minél messzebbre, annál jobb. De vajon miért üldözi az ember ez a fajta belső késztetés? De ami talán még fontosabb, miért van az, hogy mégsem megy el az, ki elvágyódik, hanem inkább marad otthon, Túrkevén? Mind a két kérdésre nehéz lesz válaszolnom, de legjobb tudásom szerint megpróbálok. Először is, amit látunk a világban változásokat, az arra enged következtetni, hogy kicsit máshol mégis csak jobb lenne. Hogy addig érdemes menni, amíg van rá lehetőségünk. Hiszen a fizetés kicsit magasabb, az életszínvonal jobb, a várható élettartam hosszabb. Annyi minden van, ami külföldre húzza az embert. Mégis, van valami Túrkevén, nem is tudom talán az emberek, talán a házak, vagy lehet 50 kiló oroszok által elásott plutónium, amely olyan kisugárzást ad a városnak, amelytől nem lehet szabadulni. Így végül én, is mint túrkevei fiatal úgy döntöttem, hogy fogom magam és keresek egy helyes kis állást szülővárosomban a túrkevei állások weblapon. Szerintem jól döntöttem!